Bah, nincs mitől félni, Ekimmarák, ugyanmár, azok csak nagyra nőtt denevérek - ismeretlen városi őr ismeretlen szavai. - Mint a többi vámpír, az ekimmarák nem élőholt emberek, bármit is állítson róluk a falusi szóbeszéd. Valójában Együttállás utáni szörnyek, akikket nem különösebben érdekel fokhagyma, a szentvíz vagy egyéb vallási jelképek. A balladák és legendák leírásaival ellentétben nem jóképű, arisztokratáknak néznek ki, elbűvölő keleti kiejtéssel, hanem, akárcsak a katakanok vagy nekuratok, nagyon hasonlítanak egy nagyra nőtt denevérre. Az sem igaz, hogy szűzek nyakából szívják a vért gyengéd, csókszerű harapásukkal - cafatokra tépik őket, hosszú, éles karmaikkal, aztán a földről fellefetyelik a szertespriccelt vért. Az ekimmarák általában kegyetlenek és kirívóan gyorsak. Képesek gyors egymásutánban olyan csapásokat osztani, ami a legjobb mahakami páncélt is apró szilánkokra zúzza. Ezüst karddal kell ellenük harcolni, szem előtt tartva, hogy idővel vissza nyerik életerejüket. Így soha nem szabad meg próbálni kifárasztani őket, vagy az istenek ne adják arra várni hogy elvérezzenek. Ehelyett a lehető leggyorsabban le kell őket vágni és ha mód van rá, a testüket hamuvá égetve a hamvakat a szélrózsa négy irányába szórni.
499
pages