|
|
"A szemétdomb felrobbant, vastagon felbüfögött, bűzlő szenny, üres edények, rothadó rongyok, és az ecetes saláta fehér csíkjai, ami aztán jött egy gumós test, formátlan és torz, mint a mezei burgonya, három csáppal és a negyedik csonkjával (...). A teremtmény feléje csúszott felszántva maga előtt a szemetet, akár egy méretes hordó. A férfi látta, hogy a förtelmes gumó széttörik, bepillantást engedve neki a széles állkapocsba mely tömve volt fogsorokkal."
Nem egyszerű dolog megmondani melyek a legveszélyesebb szörnyek melyekkel egy Witchernek szembe kell néznie - ezek vámpírok, strigák, vagy esetleg vérfarkasok? Míg talán nem is látszik annak, a Zeugl kérdés nélkül a legveszélyesebb, legocsmányabb, legvisszataszítóbb és legundorítóbb lény a Witcherek könyvében.
A zeugl általában városi szeméttelepeken, csatornákban vagy egyéb gusztustalan helyeken fészkel, maradékon, hulladékon és elővigyázatlan élőlényeken él, amelyek közel mernek menni hozzá. A zeugl rothadó szeméthalmok alá bújik, és mérgező csápjait használja, hogy megbénítsa arra járó zsákmányát, aztán magához vonszolja szegény bolondot, és élve megemészti. A felfedezetlenül és rendkívül hosszú ideig való egyedül maradás gyakran eredményezi, hogy a zeugl hatalmas méreteket ölt, és ez teszi őt veszélyessé még egy hivatásos szörnyvadásznak is.
Néhány Witcher nem is akar hallani zeugl-ról szóló megbízásokról, mivel a szörny bűze akár hetekig is megmarad a harc után, elijesztve ezzel a lehetséges ügyfeleket.
Bejegyzés[]
| A zeugl tökéletes példa a szörnyre, aki megtalálta otthonát az emberi falvakban. Ezek a bestiák a városok által termelt mocskot eszik, így nem kell vadászniuk a túlélésért. Egyszerűen csak nőnek és híznak, míg nem veszélyessé válnak az emberekre is. Íme egy példa arra, hogy a környezeti állapotok romlása miért nem kifizetődő hosszútávon. Ezért azt mondom hát: tiszteljük a természetet. |
Részleteket[]
|
